Computer-Aided-Design

A műszaki rajzról

Műszaki rajz

„A műszaki rajz célja, tárgyának ábrázolása oly módon, hogy az alkalmazott jelképek, ábrázolási módok segítségével, az ábrázolt tárgy, ugyanazon jellemzőkkel, reprodukálható legyen.”

Az emberiség története során, a műszaki tárgyak elkészítéséhez, ötletek megvalósításához rajzokat használt. Azonban a különböző emberek, által rajzolt képeket egy más kulturális környezetben élő ember nem érthette egyértelműen meg. Ez komoly problémákat okozott az akkori mérnököknek, tervezőknek, építészeknek.

Az ókori egyiptomi, és a korai görög technikai rajzokról, hiányzott a mélység, és a dimenzió.

A reneszánsz kor, jelentős előrelépést hozott, felfedezték és használni kezdték a háromdimenziós perspektivikus ábrázolást.

                                                                    
Ezt az ábrázolási módot fejlesztette tovább Gaspard Monge, és kidolgozott egy olyan rendszert, amely segítségével, mindenhol, mindenkinek érthetővé váltak a műszaki ábrázolások. Ez a rendszer, az Orthografic Projection, vagyis az ábrázoló geometria.

Anglia volt az első ország, amely sürgette, hogy szabványosítsák a műszaki rajzok ábrázolási formáját, jelképrendszerét. Az ipari forradalom, a gépesítés elterjedése, egyre nagyobb igényt támasztott a tömegcikként gyártható csereszabatos alkatrészekre. Létrejott a Technical Drawing Standards BS 308.   A szabvány, többszöri változtatással, napjainkig fennmaradt.

1947-ben megalakult a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal, az „ISO”. A legelterjedtebb szabványsorozata, az angol szabványokra épülő, ISO 9000.

Az ISO alapszabványok írják elő, a műszaki rajzok alaki követelményeit, /rajzlap, betűk, vonalak, feliratmezők, stb./, valamint a műszaki ábrázolás szabályait. Ezek alkalmazása folytán, minden szakember, nyelvtől kultúrától függetlenül, egységesen értelmezi az így készített műszaki rajzokat.

A műszaki élet különböző területein használt műszaki rajzok elnevezései utalnak a területre, gépészeti, építészeti, villamos, stb., műszaki rajz.

A műszaki rajzok sokáig, részben még napjainkban is, manuálisan, kézi munkával, segédeszközöket használva készültek. Lassú, és nehézkes, sok problémával jár, a kézi rajzolás. Gondoljunk csak, egy több alkatrészből összeállított rajz, egy, esetleg több, alkatrészének módosítása mekkora mennyiségű munkát generál

1979-ben jelent meg egy kis 2dimenziós rajzprogram, a Micro CAD, és ezzel, lett választási lehetőség, illetve elkezdődött a számítógéppel támogatott tervezés térhódítása.

A 2dimenziós rajzprogramok közül a legsikeresebb, az Autodesk AutoCad programja,/1982 év/, mind a mai napig. Eredetileg vektorgrafikus rajzprogramnak indult. Ma, igen sok szakág tudja alkalmazni a speciális változatait. Ez azonban nem változtatja meg a tényt, hogy ezek a szoftverek, a kézi rajzolás digitális megfelelői, hiszen vonalakat, íveket, használnak, és a rajztáblát cserélik fel a számítógép monitorával. Nem küszöböli ki a kézi rajzolásnál elkövethető hibákat, javításuk nagy munkaigényét.

A tervező, az általa rajzon rögzíteni kívánt testet, három dimenzióban képzeli el.

Nyilvánvaló, hogy az elgondolás, kétdimenzióssá transzformálása, hibalehetőségeket rejt, és több időt vesz igénybe, mintha közvetlenül 3dimenzióban rajzolná meg.

Ezen segítenek a 3dimenziós tervezőszoftverek, és e mellett még több más előnnyel is szolgálnak. Az egyik talán legfontosabb a gyors alkatrészmódosítás lehetősége,/ha pl. az összeállítás ütközésvizsgálata hibát jelzett/, illetve az a tény, hogy a 3dimenziós szoftverek használata 40-50% gyorsabb, mit a legfejlettebb 2dimenziós szoftveré.

Sajnos, elterjedésüknek határt szab, hogy meglehetősen borsos az áruk, így nem minden cég engedheti meg magának, hogy a magasabb színvonalat képviselő tervezőprogramot használja.

A fejlődés iránya az, hogy a rajzok minden nyomtatott formáját kikuszöbölve, közvetlenül a megmunkálóközpontokra kerüljön a megálmodott terv.